Úgy gondolom, hogy nincs olyan nagyobb családi esemény vagy baráti összejövetel, ahol ne kerülne szóba, ha csak pár mondat erejéig is, a munkahely. Nemrég az egyik baráti összejövetelen hangzott el a következő: "Emlékszel, hogy az elején, hogy utáltam ezt a munkahelyet? Fel is akartam mondani. De most! Rájöttem, hogy milyen jó dolgom van, semmi pénzért nem mennék!" (Na jó, erősen kétlem, hogy a semmi pénzért helytálló.) De miért váltunk? Egyáltalán kell váltani? És szerintem a leglényegesebb kérdés: mit kell váltani? Ha éppen egy nehéz napon vagy túl vagy valaha felmerült benned a váltás gondolata, netán vezetőként szeretnél elmerülni a témában olvass tovább.
Ma biztos felmondok!
Szerinted hányan hoznak hirtelen felindulásból felmondási döntést és hányan fontolják meg igazán? Milyen okok vannak mögötte? Nem mindegy ugyanis, hogy mi a mögöttes motivációd. (Még mielőtt tovább mennénk le szeretném szögezni, hogy vannak olyan helyzetek, amikor lépni kell és azonnal!) A harag rossz tanácsadó, ezt tudjuk. Dühből, hirtelen felindulásból sose tedd. Nézzünk 3 általános érvet, melyek a felmondások mögött rejlenek:
1. Motiválatlanság: Ide tartozik például a feladatok monotonitása vagy az, ha nincs kihívás a munkában. Általában visszajelzés sem érkezik munkánkra, teljesítményünkre. Ezen Te, mint beosztott keveset, de tudsz változtatni! Kezdd a visszajelzést Te! Kommunikálj őszintén és határozottan. Tudom, ez nagyon sok helyen nem ilyen egyszerűen működik, de egy esélyt adj neki, hátha....
2. Rossz munkahelyi klíma: Az elviselhetetlen főnök vagy az áskálódó kollégák mindennapjaidat megnehezítik. Itt még nehezebb beosztottként a helyzet. Én bízom a visszajelzések erejében. Azonnal. A csoportok folyamatosan formálódnak, van, hogy klikkek alakulnak. Keress 1-2 biztos személyt akikkel őszintén tudsz beszélni a munkahelyi feszültségekről.
3. Nem ezt ígérték/nem ezt vártam: Ezért fontos, hogy minél pontosabban feltérképezd jövőbeli munkahelyed. Itt tehetsz beosztottként a legtöbbet. Ne hallgass a pletykákra! Keress fel ott dolgozó ismerősöket, kérdezz tőlük minél többet! Az interjún is bátran tegyél fel a pozícióval és a munkahellyel kapcsolatban részletes kérdéseket. És ami fontos! Tisztázd magadban, hogy mit akarsz!
És jól látod! A munkahely váltásnak a legtöbbször nem a nem kielégítő fizetés és a juttatások hiánya az oka! És sokszor nem a csocsóasztal a megtartó erő. Nálad mi volt / mi lenne az ok?
A munkahely és ÉN
Vissza tudsz emlékezni, hogy jelenlegi munkahelyeden milyen volt az első nap? Milyen érzéseid, benyomásaid voltak? Mennyire kaptad azt, amit az interjúban felvázoltak? Pályakezdőként például tekinthettél első munkahelyedre magára egy megvalósult álomra. De lehet, hogy nem sikerül az álommunkahely és akkor azt gondolhatod, hogy mit is keresel itt eközött a sok szürke ember között? Egy idő után pedig fokozatosan egyre színesebbé válnak azok az emberek (vagy Te leszel szürke?), ugye?
Egy pozíció megpályázása előtt fontos, hogy minél többet megtudj a cégről, majd az adott pozícióról is. És itt jön a legfontosabb:
ismerd magad annyira, hogy tisztán lásd illik-e hozzád ez a pozíció.
Azaz legyél tisztában saját határaiddal és kompetenciáiddal! Számos helyen AC-val térképezik fel a leendő kolléga képességeit, a meglévőket pedig DC-vel mérik. Ha már átestél ilyenen nagyon szerencsés vagy! Kérj beszámolót az eredményekről, hiszen ezek hozzájárulnak fejlődésedhez.
Lehet nem is a munkahellyel van baj, mikor felmondunk? Ismersz olyat, aki számtalanszor váltott munkahelyet ugyanabban a pozícióban, de egyik cég sem jött be neki? Vagy örök elégedetlenkedőt, aki a munkáját csak nyűgnek látja, nem ér el benne sikereket? Vagy esetleg olyat, akinek annyi szabadideje van a munkahelyén, hogy már-már szépirodalmat olvas? Sokaknak eszében sem jut, hogy az adott pozíció nem megfelelő számukra. Pedig ezt beismerni hatalmas könnyebbség! És itt nem arra gondolok, amikor az ember képtelen az adott pozíciót ellátni, hanem arra, amikor például már kinőtte azt, vagy a munkáltató óvatos volt mikor felvette, inkább nem kockáztatott és alacsonyabb felelősségű pozíciót adott. Szerencsére erre sok helyen van megoldás cégen belül. Belső mozgások, amivel mindkét fél csak nyer.
Vezetőként felmond a beosztottam
Vezetőként egy váratlanul a kezedbe érkező és aláírásra váró felmondási papír sok fejtörést is tud okozni. Mit tehetünk?
Munkáltatóként fontos a megtartásra kidolgozott vállalati stratégia. A megtartás már az első interjún kezdődik. (Sőt, ha tovább akarjuk fokozni, még hamarabb.) Véleményem szerint az első pár hét és az ott szerzett tapasztalatok a legmeghatározóbbak. Mennyi segítséget kap ilyenkor az új kolléga? A közvetlen vezető és a HR közösen támogatva tudja a legjobb eredményt elérni.
Egyéni célok. Vezetőként légy tisztában beosztottaid céljaival. Kérdezd, beszélj vele! Csökkentsd a felmondás váratlanságát minimálisra. Valószínű, hogy egy Y vagy Z generációs nem fog több évtizedig egy helyen lenni, lásd reálisan minden embered.
Kulcsemberek. Te tudod, hogy egy váratlan felmondásnál kivel tudod belülről pótolni a pozíciót? És az illető karriertervébe beleillik? Fontos, hogy legyen minden embered számára karrierterv. Légy mindig legalább egy lépéssel előrébb! Ismerd a beosztottaid kompetenciáit! Hogy miért? Ne tégy kiváló specialistákat vezetői pozícióba, ha erre ő nem alkalmas (és lehet nem is szeretne mozdulni). Sokan így szeretnék jutalmazni és elismerni az eddigi munkát, de lássuk be, hogy ez nem mindenkinél jutalom. Szóval olyan karrierutat tűzz ki, mely egyénre szabott és nem pozícióra!
Tiszta fejjel váltani
Ahogy említettem, van olyan helyzet mikor menni kell és a munkahely váltása az egyetlen útja a stressz csökkentésének vagy fejlődésünk előre mozdításának. (Ezt legtöbbször testünk érzi előbb.) Sokan félnek a változástól, így inkább maradnak egy számukra kevésbe kellemes helyzetben. A változásról bővebben egy korábbi bejegyzésünkben olvashatsz.
Ha munkahely váltásán gondolkozol mi a fontos? Hogy tiszta fejjel tedd azt! Kevés helyen van visszaút. Legyél tisztában képességeiddel és céljaiddal. Gondold át, mérlegeld és dönts!
