Nem lesz minden olyan, mint régen, vagyis a koronavírus előtt. És sok dolog lesz amit szeretnénk, de mégsem fog megváltozni. Ennek több oka is van. Az egészségügyit, életre-halálra gyakorolt hatását szerintem nem kell kifejtenem. Másrészt a gazdaságban még sokáig érezhető lesz a vírus okozta leállások vagy határozottabban fogalmazva a megállás hatása. Harmadrészt egy ilyen eseménynek pszichés hatása van, ami aztán tényleg nem múlik csak úgy nyom nélkül. Ugyanakkor az ember ember marad. Ebben a cikkben a pszichés hatásokról és néhány emberi jellemzőről írok, amit a jövő vezetőjének tudatosítania kell. Legalábbis az én meglátásom szerint.
Figyelem! Depresszívnek ható cikk következik, de valójában tele lesz ez a pár perc olvasási idő lehetőségekkel. Annak a lehetőségével, hogy reális légy és ne várj olyat a koronavírus után, ami majd csalódást okozhat.
Régen, most és utána - koronavírus időszámítás
Régen
"Azelőtt ez úgy volt, hogy..." - jön a kifejezés gyakran idősebbektől, de akár bárkitől. Az azelőtt azt jelenti, hogy valami meghatározó, nagyobb dolog előtt, ami után az élet már nem lesz ugyanolyan. Szoktuk ezt a pár szót például tragédiáknál használni. Hiszen például egy autóbaleset komoly emlékképe olyan hatást gyakorol, ami után már annak a naivitása nincs meg, hogy "velem nem történhet meg".
Az idősebbek pedig azért használhatják gyakrabban ezt a kifejezést, mert alkotó éveikben, tele lehetőségekkel és erővel több kontrollt éltek meg. És az azelőtt az erősebb, aktívabb fiatal évekre vonatkozik. Na most az azelőtt, a koronavírus előtt lesz. Vagyis, amikor az emberiség újra rádöbben, hogy láthatatlan dolgok is - mint egy vírus - árthat neki. Hiszen a vírus most nem csak egyes helyeken, bizonyos embereket érint. Ez most mindenkire hatással van.
Meg kell jegyeznem, hogy még mindig van egy szélesebb csoport, aki nem tartja többre ezt a vírust egy helyzetnél és úgy érzi, hogy neki nem árthat. Csak azt a szabályt tartja be, amit nem tud kikerülni és minden mást távolít magától. Ez felfogás kérdése. Ők lesznek azok, akik majd némiképp lekezelően fognak erről beszélni.
Most
És itt át is tértünk a jelenre. Mi van jelenleg? Krízishelyzet, híráradat, home office, bezárt intézmények, bajba került vállalkozások és fáradtság. Persze itt is van egy kisebb tábor, aki "szabadságként", "pihenésként" éli meg a karantént. De a többség szerintem, már az elején érezte, hogy elképesztően fárasztó időszak következik.
Fáradt vagy, mert esetleg kétszer olyan sokat kell dolgoznod fele annyi eredményért. Mert a gyereknek nehéz az online suli, vagy mert a kétévesed félóránként hisztibe kezd a bezártságtól. Kétszer annyi feladatod van a háztartásban, mert ugye aki folyamatosan otthon van, az folyamatosan piszkol és még zavarja is mert látja maga körül nappali fényben is a porcicákat.
Ezt tetőzi még a koronavírus elkerülése érdekében hozott külső és általad meghozott szabályok betartása és betartatása, valamint a folyamatos aggodalom. Hogy lesz? Vajon dédi, hogy van? Meg tudom tartani az ügyfeleket? És ha ők tönkre mennek?
De ami a legjobban fáraszt az az állandósult félelem, a szorongás. Néhányan ezt biztosan tagadják. Bár azt gondolom, hogy igenis sokan alszanak most rosszul, rágcsálnak egésznap valamit, isznak némileg több alkoholt (úgyis egész nap otthon vagyunk alapon) és jár ezerfelé a gondolatuk.
Persze tippeket kapunk és adunk. Van online torna, házi kaja, rendszer az életünkben (azért egy kérdőjelet ide is tennék). Itt például a vállalkozásokhoz szólnak, mi meg az energia beosztásáról írtunk már régebben is az idő helyett. Bár nekem nem lett több időm, attól, hogy most az egész család itthon van.
A koronavírus után
A pszichés energia fogy, stressz van. És ha már "elmegy" a koronavírus (nem tudom hova, de hallottam ezt a kifejezést), akkor nem lesz kevesebb a feladat vagy alacsonyabb a stresszszint. Csak más lesz. Még mindig gőzerővel fogsz dolgozni, menteni az üzletet, az ügyfelet. Újra hozzászoktatni az embereket az irodai morálhoz, a gyereket a bejáráshoz, a kétévest az ébresztéshez. Ráadásul folyamatosan ott motoszkál majd benned, hogy tényleg vége van, biztonságban vagyunk?
Evolúciósan fogunk erre válaszolni. Hiszen most egy veszélyhelyzetet élünk át (Ámen!). Aminek az emléke megmarad, hogy később, ha hasonló veszélyt észlelünk, akkor már sémaként jöjjön elő a mostani megküzdési mechanizmusunk. Megküzdési mechanizmus az arra irányuló kognitív vagy viselkedéses törekvés, hogy az egyén megbirkózzon azokkal a stresszorokkal, stresszkeltő élethelyzetekkel és eseményekkel, melyek fenyegetést, veszteséget vagy kihívást jelentenek számára. Ez a megküzdés vagy jól működő (eredményes), vagy nem. De azok a dolgok (szokások, eszközök), amik most esetleg a túlélést és a biztonságérzetet mozdítják elő, később is fontosak lesznek. Sok embernél egy darabig biztosan.
A koronavírus pszichés hatása
Ebből következik, hogy még egy jó darabig biztosítékokkal fogjuk körül venni magunkat, hogyha legközelebb...bármi hasonló veszély közelegne. Biztosíték? Ilyen például, hogy lehet, hogy újra divatba jön a klasszikus éléskamra. Vagy még inkább steril inkubátorrá tesszük a lakásunkat.
És ne légy naiv! A gyerekek nagy része is emlékezni fog. Hiszen érthetetlenül is észleli a rajtad lévő nyomást és feszültséget. A sok szabályt, ami számára tiltás. A gondolatiságát, az ilyen helyzetek érzésvilágát észrevétlenül is tovább adjuk, evolúciós dolog ez is. Ha érdekelnek a részletei, akkor ajánlom a Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyvét.
Szóval teljesen semmi nem lesz ugyanolyan egy ilyen esemény után (olvasd el Barabás-Albert László véleményét is a témában). Mint a korábbi krízisek, esetleges tragédiák után, a koronavírus után is az élet beáll majd egy rendezett mederbe. Lesz egy rend, lesz újra személyes kontakt és nem sürgős orvosi vizsgálat. Emberként élünk majd tovább.
A koronavírust viszont még egy darabig nem felejthetjük el. Beszélni mindenképpen kell majd róla utána is és nem csak prevenciós jelleggel, hogy később ne fordulhasson elő. Hanem azért is, hogy feldolgozzuk. Mert mindent, ezt is jobb lesz nyíltan feldolgozni, mintsem elnyomi.
És ami mégsem lesz máshogy az az, hogy az ember gyarló. Értem ezt úgy, hogy nem, nem tanul(hat) meg mindent. Nem hiszem, hogy a nagy tömeg általánosságban környezettudatosabb lesz, nagyobb mértékben vállal majd társadalmi felelősséget. Vagy ez emberek sokasága szebben-jobban fogja kezelni az emberi kapcsolatait. Mert úgy van vele, hogy egy életem van, az legyen már jó nekem. Szóval, szerintem ne érjen csalódás, ha a jótékonyság, megértés és egyebek egyszer csak alábbhagynak.
Vezetői és vállalkozói lét a koronavírus után
Mit is kezdj majd ezzel Te a vezető, a vállalkozó, aki végig éled ezt?
Az első és legfontosabb, hogy tudatosan foglalkozz magaddal!
Tudom, hogy most mented az üzletet, a munkatársakat és mindent is. Ahhoz viszont, hogy ezt hosszútávon bírd, magadra is figyelmet kell szentelned. Nem eshetsz össze miután vége a karanténnak és ne vigye el utána a pszichés energiád magas százalékát az, hogy azon szorongsz mikor üt be megint a mennykő. Mert akkor az első adaptív válaszreakciód az lesz, hogy minél több mindenre felkészülj és a kezedben tartsd a kontrollt. De ezzel még nem lépsz ki az ördögi körből. Helyette inkább beszélj magadról, kérj támogatást és próbálj pihenni.
Támogasd ez embereid!
Nekik sem könnyű folyamatosan így teljesíteni. A vezetői munkának ez a lényeges pontja így még fontosabbá válik (bár eddig is kiemelten fontos volt). Beszélj velük még többet és ne csak a munkáról. Mindenről, ami jóleshet nekik. A karantén személyes izolációja alatt azért, mert ezzel tudod kifejezni a személyes figyelmet. A karantén után pedig, a feldolgozás fontossága miatt.
Tudod, hogy mi az a ventilláció? Fizikai értelemben légmozgás; pszichológiai értelemben a felgyülemlett feszültség vagy negatív érzelmek kiadása, levezetése. Vagyis adj lehetőséget kibeszélni dolgokat, puffogni, társas interakciókra. És hallgasd meg őket Te magad is. Százszor is, ha kell.
Ez vezetői, motivációs beszédek időszaka lesz még egy darabig. Kellenek az emberi gesztusok, a segítő gondolatok.
A motiválásban is régi-új korszak jön majd. Figyeld meg az embereid és rugalmasan alkalmazd a motivációs lehetőségeket.
A Maslow-szükséglethierachia piramis azt ábrázolja, hogy az alapvető emberi szükségletek hierarchikusan egymásra épülnek. Úgy kell értelmezni, hogy ha az alsóbb szint ki van elégítve, akkor tudunk a ráépülő szükséglettel foglalkozni. A piramis alsó és középső szintjei remegnek meg most. Attól függően, hogy kit milyen szinten érnek a hétköznapi hatások. Újra fókuszba kerül majd a "biztos munka" fogalma, és a juttatási rendszer. Ugyanakkor sokaknak jól lesz már a lepukkant iroda is, csak legyen egy kis csend. Vagyis a Te feladatod, hogy kelts bizalmat, lehetőleg hitelesen (ehhez kell, hogy magaddal is foglalkozz!). Adj keretet a munkának (továbbra is) és teremts társas, kikapcsolódási lehetőségeket.
Egy dolog biztos most a pszichés hatásokat tekintetében: az elfogadás elengedhetetlen és elengedhetetlen lesz a koronavírus után (mint ahogy az életben általánosan). Elfogadni, hogy nem mindig úgy vannak a dolgok, ahogy hiszed, ahogy eltervezted.
És igen az újrakezdésben az a legnehezebb, hogy mindig újra és újra meg kell tenni. Viszont hozhatsz döntést arról, hogy mit akarsz másképp. Nem feltétlenül órási dolgok tekintetében. Apró változásokról is. Aztán majd meglátod.
