Keresed a minden áron tökéletes feladatmegoldást? Félsz attól, hogy hibázol? A sikerek után azonban sokszor szorongás fog el és felteszed magadnak a kérdést: valóban biztos, hogy én ezt jól csináltam?
Teljesítményhelyzetbe minden nap kerülünk. Mindenki másképp áll egy megoldandó feladathoz. De mi lehet a tökéletességre törekvés hátterében és a sikerek szorongássá válásában? A következő cikkünkben a perfekcionizmus és az imposztor szindróma témakörét járjuk körül, rávilágítva a két fogalom közötti különbségre.
Valóban nehéz különbséget tenni
Nagy valószínűséggel mindenki ismer a környezetében legalább egy embert, aki a sikerei ellenére mégsem büszke magára. A mindent elsöprő győzelem sem elég neki, még el sem érte az áhított célt, már a következő kihíváson gondolkodik. Az illető vajon imposztor szindrómában szenved vagy perfekcionista?
Nehéz különbséget tenni a két jelenség között, hisz általában az imposztor szindrómás és a maximalista emberek reakciója hasonló, külső szemlélőként annyit vehetünk észre, hogy a siker ellenére valami nincs rendben. Ez megnyilvánulhat abban, hogy nem látjuk a mosolyt az arcán, nincs kedve ünnepeli, vagy épp nem tudja megfelelően fogadni az őt érő dicsérő szavakat.
Perfekcionizmus
A perfekcionisták önmaguktól sokkal többet várnak el, mint a külvilág. Gyakran olyan célokat tűznek ki maguk elé, ami elérhetetlen, vagy egyáltalán nem rajtuk múlik. A legnagyobb félelmet a hibázás lehetősége okozza. A tökéletességet, és azt, hogy minden menjen úgy, mint a karika csapás, nem csak önmaguktól várják el, de az őket körülvevő egyénektől is.
Annak ellenére, hogy a perfekcionista személy ünnepeli önmagát egy-egy siker után, az sosem fordul elő, hogy nyugodt szívvel bontson egy pezsgőt, és valóban önfeledten ünnepeljen. Hiszen vagy azon rágódik, hogy mit csinálhatott volna jobban, vagy a következő kihívásra készül.
Imposztor szindróma
Az imposztor szindrómával szenvedő személyektől távol áll a „pezsgőzés”, ennek hátterében viszont más tényezők állnak.
Az ilyen emberek biztosak benne, hogy nem saját maguknak köszönhetik a sikert, hanem a főnöknek, barátoknak, az aznapi öltözetnek, lényegében bárkinek és bárminek, csak saját maguknak nem. Munkájuk során folyamatosan az az érzés kínozza őket, hogy ők alkalmatlanok arra, amit csinálnak, eddig valahogy elbukdácsoltak idáig, de egyszer valaki úgyis rájön, hogy ők csalók, nincs helyük ott, ahol vannak.
Úgy tudnám szemléltetni az érzést, hogy képzeld el, hogy van egy színdarab, amit megnéztél már a színházban a pároddal, a szüleiddel, a barátaiddal külön-külön. Ismered is a darabot, tudod mi miután jön, nagyjából a szöveget is megtanultad már. A darab előtt az öltöztető asszisztens összekever a színésszel, aki egy bizonyos szerepet játszik ebben a darabban, és a büfé elől berángat az öltözőbe, felöltöztet, és a színpadra küld...Senki nem veszi észre, hogy te állsz ott, és nem a színész. Te viszont félsz, hogy mikor jön rá a társulat, a közönség, hogy te állsz ott. Közben persze szeretnél is részese lenni a darabnak, így a legjobb tudásod szerint játszod a szerepet, de közben ott a rettegés a lebukástól. Valahogy így éreznek az imposztor szindrómával küzdők, de nem csak egy színdarab erejéig…
Összefoglalva a következő táblázat mutatja be a két jelenséget.
Hogyan lehet felismerni az imposztor szindrómát
Imposztor szindróma bármely teljesítményhelyzetben kialakulhat. Korábbi cikkünkben már beszámoltunk a munka és magánélet szoros kapcsolatáról, így nem tudjuk azt mondani, hogy csak egy élethelyzetben fordulhat elő.
Ha a munkahelyi vonatkozást nézzük, legtöbbször (de nem csak) magasan képzett nőket érint, akik alacsony státuszból jutottak magas hierarchiába. Az a fals elképzelésük képez normát magukban, hogy magasabb pozícióba csak bizonyos emberek kerülhetnek, ők nem odavalók. Az imposztor személyeknek folyamatosan magas a félelem szintjük a munkahelyen.
Olyan gondolatok kavarognak bennük, mint:
- a főnök azért hívat be, mert ki akar rúgni,
- ha valaki megdicséri, csak azért teszi, mert kedves szeretne lenni, és különben sem ért hozzá,
- a munkahelyen mindenki rajta nevet
- ez úgy sem fog sikerülni…(sikerül)… ezt is XY-nak köszönhetem
Mit okozhat az imposztor szindróma?
Nézzük meg, hogy mit okozhat az a munkahelyen az egyén számára, ha folyamatosan alulbecsüli teljesítményét:
- Egyre nagyobb lehet a negatív stressz szint, ez pedig idővel könnyen kiégéshez is vezethet.
- A szorongás a teljesítmény romlásához vezet, ami önbeteljesítő jóslattá is válhat.
- Szociális kapcsolatok beszűkülnek.
- Karrierválságba, elakadásba kerülhet az illető.
Azt fontos leszögezni, hogy a maximalizmus is lehet az imposztor szindróma egyik megnyilvánulási formája, ám maximalizmus létezhet imposztor szindróma nélkül, és fordítva is.
Van megoldás! Mit tehetünk, hogy saját sikereinket elismerjük?
A te teljesítményed, a te sikered!
Hogy mit tehetsz, ha magadra ismertél a fenti sorokból? Ne aggódj, az imposztor szindróma kezelhető. Szerencsére van megoldás, amely könnyítheti a folyamatos szorongást és a teljesítménnyel való elégedetlenséget.
- Vezess naplót! Írd le, hogyan oldottad meg a feladatokat, milyen erőfeszítéseket tettél. Ez segít abban, hogy reálisabban láss rá a sikereidre.
- Beszélj az érzéseidről olyanokkal, akikben megbízol. Kérj visszajelzést tőlük egy-egy elvégzett feladatodra.
- Próbáld ne másokhoz mérni magad! Az imposztor szindrómánál fontos, hogy vonatkoztass el másoktól.
- Kérd szakember segítségét! Önismeret fejlesztésére, az okok megtalálására : honnan eredhet az, hogy nehéz a saját sikeremet elismernem és élveznem?
Kérdőjelezd meg a saját önkritikád! És végül, de nem utolsó sorban ne félj segítséget kérni, és segítséget adni!
A téma szakértőjének Dr. Valerie Youngnak angol nyelvű előadását ajánljuk a témához, amely itt elérhető.
A cikk írásában közreműködott Bakó Panna és Kemecsei Dóra, pszichológusok.
