Sokan a karanténban a veszteségekre, a hirtelen történt változásra úgy reagáltok, mint egy gyász folyamatban. Én is. Természetes emberi reakciókról beszélünk, de mit is jelent ez? Bemutatom Neked az én megélésemen keresztül.
Ahogy én gyászolok
Szeretett személy elvesztése esetén egészséges módon körülbelül egy év a gyász folyamata. De gyászolni sok mindent, sokféleképpen lehet. Tanultuk az egyetemen. Azt viszont akkor nem tudtam, hogy pár hét alatt micsoda gyászfolyamatot lehet megélni. Kvázi lepörgetni.
Én a karantén első két hetében a gyászmunka mély pontjait jártam be. Nem értettem, hogy mi van?! Nem volt életerőm. Bármihez kezdtem úgy éreztem, nincs is értelme. De tudtam, hogy talpon kell maradni, vár a Gyermekem, a Párom, a még le nem mondott online coaching folyamatok…akik ugyanúgy nem értették, hogy mi van.
Aztán lezártam az utolsó egyéni folyamatot, optimalizáltuk a dolgozószobát, megrendeltük, amit meg kellett (és még lehetett), napirendet alkottunk...és jött a további szakasz. Dühöngtem. Mindent, amibe az elmúlt félévben munkát, energiát, időt fektettem (sokat, keményen) meghalt. Igen, mondjuk ki. Magánélet és munka terén egyaránt. El kellett halasztani az esküvőnket. Két hónapnyi beszoktatásos huzavona után a gyerek 2 teljes hetet tudott bölcsibe járni és jött a karantén. Március elejére elkészült az új honlap, új szolgáltatás listával, képzési tervekkel. Nem is tudtok róla, mert rögtön értelmetlenné is vált, hogy hirdetni kezdjük. (Ettől függetlenül, természetesen él, elérhető és mi is azok vagyunk jelen helyzetben értelmesnek nevezhető körülmények között.)
És mintha visszacsúsztam volna egy korábbi életszakaszba. És csak bámultam magam elé.
A Páromnak kétszer annyi munkája lett; reggel bezárkózott a dolgozószobába, este kijött. A gyerek próbált nagyokat játszani, én is próbáltam még több játékban partner lenni, rendszert tartani, háztartást vezetni, tartani a lelket a Mindset For You-hoz kapcsolódó emberekben. De a legtöbb energia azzal ment/megy el, hogy magamban is tartsam ezt a lelket. Ezúton köszönöm azoknak, akik bennem is tartották, tartják! Hiába, gyászolni nehéz. De itt vagyunk és leszünk.
Most már több "jobb" nap van, mint rosszabb. A játékban a kreativitásunk fokozódott, vannak új szokásaink, vannak céljaink, amiket ugyan időponthoz nem mindig kötönk, de foglalkozunk velük. A Mindset For You podcast lehet, hogy a nyárra már nem készül el, de valami videóval talán találkozhattok még.

A gyász szakaszai
A gyász szakaszainak nincs előírt időtartama és néha bizony vissza-visszatérhetnek egy-két napra a korábbi érzelmek. De ha az alábbiakat érezted, érzed, nyugodj meg, természetes.
- „Nem hiszem el, hogy ez történik. Mi van?!” Vagyis első a sokk. Hirtelen történik minden és nincs időd felfogni.
- Aztán felfogod és jön a második, kontrollált szakasz. A sok intézkedés, döntés, hogy mit hogyan fogsz csinálni, milyen teendőid vannak. Haláleset esetén ez a temetés és egyéb teendők intézését jelenti. És amikor már megszervezted, jön a…
- …Tudatosulás. A dolgok megtörténtek, ami volt már nincs. És ezzel együtt jönnek az erős érzelmek. Fájdalmas, lemondással járó, szomorú érzések.
- Ebből lassan-lassan következik az átdolgozás. Jelen időszakban az átkeretezés, a fanyar humor, az „egyéb lehetőségek” megélésének keresése.
- És végül az adaptáció, alkalmazkodás. Már nem csak a megtörtént veszteség jár a fejedben, hanem képes vagy a jövő felé is tekinteni.

És ha érzésekkel szeretnénk a folyamatot leírni, akkor az így néz ki
- Tagadás. Vagyis a sokk hatására mondogatod, hogy ez nem történhet meg.
- Majd a harag vagy düh. Keresel valakit vagy valamit, amire haragudni tudsz. Ki hibázott, mikor és mivel. Valójában viszont a tehetetlenség váltja ki a dühödet. Nem tehetsz semmit az ellen, hogy ez most megtörténjen és ezután ezzel kell majd élned.
- Aztán jöhet az alkudozás. Mit lehetne tenni mégis, hogy ne így legyen? Próbálkozások, új megoldások, sok nem csak hasznos, felesleges lépés is. És mivel tehetnél úgy, hogy máshogy érezz? Áltatások, kis illúziók, bármi szóba jöhet.
- Majd bekövetkezik a depresszió. Mert minden alku, illúzió ellenére a dolgok mégis úgy vannak ahogy. Vagyis máshogy, ahogy tervezted. Nem akarsz videóhívást, online kurzust és házi kenyeret, mert a dédi palacsintáját akarod a kiskonyhában vele együtt enni. Értelmetlennek tűnik minden próbálkozás. Az emlékekben élsz, szomorú vagy és sírsz.
- Amíg el nem jön az elfogadás. Nem arról van szó, hogy túl is lépsz az egészen. Egyszerűen csak beletörődsz, hogy most már így megyünk tovább, mert az élet megy tovább.
Sok embert, vezetőt, vállalkozót érint ugyanez a folyamat. A koronavírus által komolyan érintettekről már nem is beszélve. Tartsatok ki. Ha kell kérjetek támogatást, keressetek minket is bizalommal.
Én azt hiszem, hogy most vagyok a 4. és 5. szakasz határán. És olyan, mintha az alkudozást kihagytam volna, de szerintem a dühvel összemostam. Jelenleg folytatom, újrakezdem, nem is tudom. Az biztos, hogy csinálom a dolgokat, élek.
A szakaszokat Pilling János Gyász című könyve nyomán foglaltam össze.
A képek a saját archívból valók.